11 óra van, kint vagyok a csörlőpályán. Az előre jelzés szerint DNY -i szélnek kellett lennie. Kiteszem a bulót, várok, figyelek….. A Börzsöny felett ilyenkor tipikusan beékelődött összeállás. Ez nem mozdul onnan , csak árnyékot ad a hatalmas zöld titokzatos világnak. A szél közben stabilan Vác felé fúj. Letelepítem a csörlőt. Széltérkép szerint Délies az alapszél. Ilyenkor a domb lee oldalán vagyok. Csőrlés szempontjából a legrosszabb. Átbukik a szél, és jellemzően 4-5 m/s os leáramlásokat generál. Közben megjön a haverom is, K.Sándor igencsak nagykorú, régi motoros öncsörlős.

 A szél a starthelyen is hol hátas, de stabilan 90 foknál sosem jobb. Sebaj, ennyi csőrléssel a hátunk mögött már nem válogatunk. Kumók pattognak ki. Még hamar eltűnnek, de libasorban haladnak fel Északnak. Bekészülünk, én megyek előre . Erőhatár 90 kg-on. Piszok gyorsan a csörlő felé érek, nincs magasság. Fordulok lépcsőre, közben felveszem az erőhatárt 110kg-ra. Így már tudok használható magasságot nyerni. Leoldás után Sanyi várja a kötelet, átbindel, Ő is elstartol. Közben kitekerek, de kikékül felettem. Lassan elkopik a magasságom. Mire ő kiteker, én a földön. Sebaj, gyorsan megyek a kötélért, bekötök. Combos hátszél. De mennék utána, mert szépen nyeri a magasságot. Bevállalom. Lépcsőn fordulás talajon. Már a negyedik lépcső, és még mindig nem nyeretem semmit. Közben figyelem Sanyit is. Egy kis kumó árnyék a csörlőpálya mellet(Nem s Sanyi). Na ez meghozza az eredményt. Szemben a dombon aratnak. A porfelhő már nem fekszik, hanem gomolyog felfelé. Alacsonyan tekerek valami 0.2-őt, és lassan tágítok vele a kombájnok felé. Ott már stabilan emelkedek. Lassan felérek Sanyihoz. Ma nincs koordináció, a nagy vasak alacsonyan jönnek be . 

Muszáj 1100m-ről elindulni. Süllyedünk, de haladunk Északnak. Rád, majd Nézsa. Itt találunk valami fél köröst. A felhő még tőlünk Északra, azt nem érjük még el, de ha türelmesen csúszunk, még van esély. Nekem volt szerencsém! Sanyi elsüllyed. Én beérek a felhő alá. Jön a tuti tekerhető. A felhőkép álomszerű.

Nem tipikus habcsókok, de vannak köztük igen szépek! A Cserhát sok zöld felületével nem egy könnyű pálya, de most a felhők sokat segítenek. Közben már lemerült a tabletem. Marad a varió. Emlékszem, hogy Eger TRA él. Ez be van állítva a varion is. Meghatározom a kurzust. Erre felé még nem repültem. A Mátra előtere már többször meg volt, arra nincsen annyi dimb-domb. Besüllyedek, elöttem a Hatvani-medence előtti vonulaton egy pici település beékelve a domboldalba. Előtte legelő, tele bocikkal. 150m en csipog a vario. Lassan megkeresem a magot, és emelkedek szépen felfelé. Közben sok gondolat játszódik bennem. Megannyi kis csoda település a természet eldugott szegleteiben. Hogyan találnak ide az emberek, mi alapján válaszják ki, hogy itt akarnak élni? Se Tesco, se Lidl, se Penny. Csak a festői táj, a lelassult létezés, és az energia, ami ezeket a kis szigeteket burokba zárja. Megyek tovább a kurzuson. Salgótarján lehet talán alattam.

 Itt bárhová nézek csak árnyék . Tőlem délre még süt a nap, de arra meg a TRA légtér. Lassan szippant felfelé a fekete nagy terebély a fejem felett. 2000 m felett vagyok, állok a gyorsítón. Az árnyék élőttem csak hízik. Ebből nem fogok kijutni. Egy településnél pici napfolt szűrődik át. Széllel szemben megyek már. Találok valami kis tekerni , vagy inkább cikázni valót. Tőlem keletre egyre több a napsütés. Próbálok oldalazni, de a szél tol vissza az árnyékba. Most türelmes vagyok, ettem banán szeletet, meg ittam is útközben. Belefedkezek a tájba. Ebből az 1000m alatti magasságból már nem egy térkép van alattam, hanem az élő táj minden mélységével , lüktetésével. A Heves-Borsodi domság tele van kihívással. Siklok még egy falut. Mögöttem tengernyi zöld erdő , sehol leszálló. Izgalmas…. Elérek a falu feletti kis dombra hátulról. Látom a buszmegállót a főúton. Nagy a kisértés, hogy leszállok. De egy kis csipogás felébreszt. Kihívásnak érzem, kezdődik egy lassú keringő, majd lehúzom a belső féket agresszívan, és tekerem a szűk magot, pörgök…. pörgök.

Besodródok vissza a zöldbe. Nem vagyok magasan, de csábít hogy átrepüljem azt a szakaszt elöttem. Mintha egy óriási pettyes ősteknőst nőttek volna be a fák balra , a lábam alatt. Siklásból becsülve semmi esélyem, de mégis nekivágok . 

Átértem…….Itt már fáradtnak érzem magam, és szembe fúj a gyenge szél. Még van egy kis emelés, de kinéztem egy szép leszállót. Mára ennyi épp elég. Földön vagyok. 

Telefonom előveszem, és kíváncsian nyitom meg a térképet, hogy hol vagyok? Fentről nem tudom milyen települések, városok felett vagyok. Illetve ahol járok, megőrzöm emlékemben a képet. Itthon meg társítom a térképhez, így már van jópár , amit felismerek már.  Ivád. Sosem hallottam ezt a nevet. Volt már pár hely, ahonnan futnom kellett, mert a „Rómaiak” hadjáratot akartak ellenem , mint légi betolakodó ellen indítani. Előítélet nélkül besétálok a faluba . Az első ember útbaigazít a buszmegálló felé. Vízzel kínál. ( Nem Római… de napsütötte) 

 Kisétálok a buszmegállóba. Nem igazodok ki a sok ismeretlen település nevén. Jön egy busz, és felszállok. Kérdezi a sofőr, hogy hova kérem a jegyet. ( Azt sem tudom hova ,megy… 😊 ) Az első nagy városig. Azt mondja az a végállomás, Salgótarján. Jó lesz! Onnan Muki vonattal Hatvanba. Itt keveredik a múlt a régmúlttal. A vonaton letűnt korok dezodorjai keverednek a dízelmotor szagával. Szerintem csak a helyi boltban lehet már ilyesmit vásárolni. Birkózó alkatú kalauz hölgy mellett egy jóval kisebb méretű gumibotos security hölgy. Elgondolkozok, hogy ha nappal ilyesmi védelem kell, akkor mi lehet este a vonaton? 

Hatvanban rövid várakozás. Befut az Interrail. Már van közvetlen vonat Eger és BP Keleti között. Ez már nem is a jelen, hanem hirtelen a jövő. A vonat tiszta. A sín nem zakatol, csak siklik csendesen stabil 78km/h sebsséggel. A táj az ablak előtt csendesen suhan . Aszódnál a naplementében még egy motors Sárkány szeli a levegőt pár méteren. Gödöllőn már vár a párom. Autózunk haza. Közben élménybeszámoló… 21: 15 . Ismét itthon!